Ha létezik bűn, akkor az a nemtudás
Terjedjék tehát ami hasznos, és tanuljuk ami jó
Az érzések erői (2024)
Életünkben az érzés az, amit először tapasztalunk, és az utolsó is az lesz. Mindannyian megállás nélkül érzünk valamit, és meglepően keveset törődünk azzal, hogy mit és miért. Természetessé vált, mint a levegő vagy a gravitáció. Mindaddig természetes, míg nem kezd el szenvedni tőle az ember, vagy úgy is mondhatnám, míg a megszokottól eltér. Hiszen életeket élünk szenvedéssel, miközben már megszoktuk, és eszünkbe se jut ezen javítani. Egyszer valaki azt mondta, hogy nem olyan párt talál magának az ember, aki boldoggá teheti, hanem aki ismerősen boldogtalanná. Hát akkor hogyan is van ez?
A gondolatok erői (2022)
Honnan a gondolat? Ki gondol? Egyáltalán mi történik ilyenkor? Azzal legtöbben tisztában vagyunk, hogy a gondolatnak teremtő ereje van. Azt is hallottuk sokan, hogy gondolkodom, tehát vagyok. Meg hogy minden fejben dől el. Nagyon nem tudunk mi erről semmit se. Mégis vettem a bátorságot összefoglalani azokat, amik mégis vezetnek valamerre.
Az egyik legérdekesebb, amire rábukkantam, hogy ez embernek nincs is képessége önálló gondolatokat kelteni...
A szappanbuborék (2021)
Lépkedünk a fejlődés útjain. Egyiket a másik után. A tudást keressük, vagy csak hagyjuk zajlani, és okozatként szenvedjük, és mindenki útja más, még akkor is, ha kéz a kézben haladunk. Érkeznek tanítások, amiket megtanulunk, és később egy másik mást mond, hovatovább kétségbe vonja. Eltelnek az évek, és felmerülhet sokunkban, hogy vajon mire alapozzuk az életünk olyan biztosnak tűnő alapjait? Mi okozza az ember biztonság érzetét? Hogy lehet, hogy belenyugszik abba, ami körülveszi, amikor tisztán látszik, hogy telis-tele van hibákkal. Megtanultunk ezekkel a hibákkal együtt élni, nem zavarnak minket, csak egy-egy szószóló felhívja a figyelmet, hogy még a szentírások is hivatkoznak, arra, hogy mit kövessünk, de egyáltalán nem azt látjuk. Hogy állapodott meg ez a langyos víz a háborúk közepette? Honnan a nyugalom, ami arra késztet, hogy folytassuk azt az életet, aminek a szabályait már rég kétségbe kellett volna vonni? Nem kellene jobban megvizsgálni, hogy mindaz, ami olyan biztos, azt mire alapozzuk?
Amit nem tudhatunk
2008-ban kezdtem el írni. Ez a dolog itt sose készült el, még kutatva van. A világunk látszólagosságát szerettem volna feltárni, mert olyan jeleket fedeztem fel, amiket csak akkor vehetek komolyan, ha a világunk valójában egy virtuális leképzése a számtalan lehetségességnek. Multiverzum elmélet. Azonban itt-ott tetten lehet érni, hogy ez annyira nem sci-fi, ködvirágos dolog. Már Hugh Everett doktorált ebből 1956-ben, én csupán újra felfedeztem magamnak.
Kapcsolódó anyagot szeretnék ehhez megadni, ami külön olvasmány, és hivatkozok rá: Szabadzóna